Volt a házban 2 szép fa is, ecetfának ismeri a népnyelv, lombosak, szívósak. Még azzal is megbírkóztak, hogy a ház udvarán igazából alig volt szabad földfelület, csak a fák körül egy pici - de nekik elég volt, felszívták a vizet valahogy úgy is; és megbírkóztak azzal is, hogy a 3 emeletes ház udvarának inkább csak a tetejénél sütött úgy igazán a nap, megnőttek ők akkorára, hogy süssön rájuk.

Szóval a természetei viszonyokat jól bírták - az emberiekre viszont nem voltak felkészülve.

 

***

Mi a teendő, ha egy fa útban van? Kiskáté.

 

Először is, a mellette álló garázst vegyük meg. Majd kezdjük felújítani, meg, ha már, kicsit, khm, átépíteni is azt a garázst. Fedezzük fel látványosan, hogy a fa nyomja a garázs oldalát. Ez már csak azért is felháborító, mert az a fa már vagy 20 éve ott leebzselhet tök ingyér, mink  meg drága pénzen megvettük a garázst, épp csak elkezdenénk élvezni, és nem hagy az a rohadt fa élvezni az életet! Meg ugye, most vagyunk fiatalok és szépek, most akarunk élni, szóval - félre az útunkból! 

Há nem?

Na, szóval látványosan háborodjunk fel ezen, és kérjünk kártérítést a háztól (új lakóként ez úgyis olyan kedves kis gesztus, mondhatni, belépő lesz).

Mi, hogy nem akarnaaaaak?? Hiszen a garázs az miénk, a fa meg a házé! Hm, hogy mi is a ház lakói vagyunk? Az most mindegy.

Na jó, ha nem adnak, akkor....  akkor legyünk leleményesek: az a fa véletlenül is megsérülhet.

Csak egy kis mozdulat, egy kis vágás, fűrészelés a garázs felújítása közben, s máris jól elvágtuk a gyökerét. Tőlünk aztán fotózhatják a lakók, hahaha! Mi sem most jöttünk a hathuszassal, nem tuggyák azt ránkbizonyítani.

Na, ha már úgyis sérült az a fa, bizonyítsuk be, hogy veszélyes. Igen-igen, rá fog dőlni a mi drága, szép garázsunkra! Veszélyes, ki kell vágni. Hogy a statikus szerint nem fog kidőlni? Dehogynem, ha én nekimegyek egy bulldózerrel véletlenül néhányszor, biztos kidől. Na ugye.

*

Íme, az első szép nap! Fáradozásunk gyümölcse: nincs fa! Nincs bosszantó árnyék, nem kell levelet söpörni a mi kis drága, szép garázsunk előtt meg a tetejéről. Nem nyomja az az utálatos fa végre már soha többé a mi kis garázsunk oldalát. Hurrá.

 

Csak azt nem értem, miért néznek olyan szomorúan rám a többi lakók? Hát ők nem örülnek?

***

 

Hát így.