Sokat segítettetek abban, hogy ma ebben a csodálatos kis országban, bűn lett másként gondolkodónak lenni.

Köszönöm nektek drága székely testvéreim, hogy a magyar lakosság 30% közvetlenül éhezik, további része őrült tempóban szegényedik el.

Kifejezetten hálás vagyok nektek ott a határon túl, hogy így segítettétek megoldani 500.000 éhező gyermek sorsát.

Üdvözítő számomra az is, hogy életerős fiaink, leányaink tömegesen hagyják el Magyarországot, elhagyva minket itthon küszködőket.

És kifejezetten köszönöm nektek drága magyar testvéreim, hogy a fiam FB oldalán egy ilyen szöveg jelent meg:

"A tegnapi nap eredményei legalább egy célkitűzésemben megerősítettek: ne magyar állampolgárként haljak meg és ne magyar földbe temessenek el,mert ami itt történik azzal értelmes, gondolkodó ember semmilyen szintű közösséget nem tud és akar vállalni, mert ezt elfogadni és támogatni bűn."

Tudod testvér, ő még csak 21 éves. Az én nagy büszkeségem és reménységem. Köszönöm, neked, hogy arra kényszerítetted, hogy így érezzen és fogalmazzon....

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Kérlek ne haragudj meg rám azért, amit most mondani és üzenni fogok Neked - "Testvér".
1) Nem érdekel, hogy veled miként bánik a román többség.
2) Baromira nem érdekel, hogy élsz e, halsz ott ahol éppen vagy..
3) És teszek én a ti autonómia törekvéseitekre.
4) Kérlek ha eszedbe jutna azzal jönni, hogy milyen szerencsétlenség ért a hazádban és milyen elesett vagy, kéred vegyek tőled zoknit, pizsamát, pálinkát, meg székelykaput, -nagyon messze ívben kerülj el.
5) Ne gyere azzal, hogy éhezik a családod. A te jóvoltodból közlöm veled, - az enyém is. És ők egy kicsivel fontosabbak nálad.

Remélem nincs harag!? A béke és a bőség legyen veletek drága székely testvéreim!"

(A levél nem a szerkesztők álláspontját tükrözi.)