G. Fodor megverése első pillantásra az erőszak térnyerésének tűnhet. És mivel a jóérzésű emberek többsége (én mondjuk nem) pacifista, és az erőszakmentességet vallja és hirdeti, így az ilyen jelenségeket természetesen elítélik. Az erőszak kontra erőszakmentesség kérdésében ugyanis - ha következetesek vagyunk - mindegy, hogy épp kit ért támadás, egyaránt elfogadhatatlan.
Csakhogy.
A fizikai erőszakot, mint eszközt, mint politikai eszközt és módszert a jelenlegi kormány vetette be, és alkalmazza hezitálás nélkül.
Kidobóemberek a választási irodában? Szkinheadek a nem rokonszenves szereződés irodájában? Számítógépek - jogtalan! - elkobzása a nem tábrobeli civil szervezetnél? Szintén kidobóemberek a városligeti civil tiltakozók ellen?
Soroljam még?
Mi ez, ha nem a fizkai erőszak gátlástalan állami alkalmazása? Már rég túl vagyunk azon a ponton, hogy vajon lehet-e fizikai erőszakot alkalmazni a politikában. Ez már réges rég folyik.
Tanuljunk Ben Hurtól, aki azt mondta, hogy ha a rómaiak ellen akar harcolni, akkor meg kell tanulni, hogyan harcolnak a rómaiak.
Nos, itt fizikai erőszakkal harco lnak a politikai gesztusok helyett, tehát a civileknek (és az ellenzéknek) IS ezzel a módszerrel kell harcolnia.
Őszintén remélem, hogy G. Fodor megverése után hamarosan következik Bayer Zsolt, Matolcsy és Orbán Viktor szó szerinti, fizikai - és minél alaposabb - megverése.
