Azt kell mondjam,  a jelenlegi, német megszállásra emlékező emlékmű körüli huzavona nem újdonság; hazánkban az emlékművekkel rendszeresen "baj van".

No persze nem arról van szó, hogy más országban ne fordulnának elő véleménykülönbségek, esetleg botrányok emlékművekkel, köztéri szobrokkal kapcsolatban - ilyesmi majdnem mindenhol előfordul néha. Ezzel együtt az embernek az az érzése, hogy mi magyarok egyelőre valahogy nem találjuk a "fogást" a köztéri emlékműveink konszenzusos elfogadásán.

Egy szobrot értelmezni, esztétikai minőségét megítélni, valljuk be, nehéz. Nem akarok senkit megbántani, de tartok tőle, hogy többségünk az iskolai tankönyvek útmutatásai és a hivatásos esztéták, művészettörténészek ítéletei alapján fogad el jónak vagy rossznak egy szobrot. Ha még azt is tisztázza számunkra valaki, hogy mit is szimbolizál, illetve a szobron látható szimbólumok mit is jelentenek történelmileg és/vagy aktuálpolitikailag, máris örülünk.

Csakhogy: ritka az olyan pillanat, amikor egy köztéri szobor szimbolikáját MINDENKI úgyanúgy értené. A megszokott világnézeti és párt-törésvonalak ebben is kiütköznek; amit jónak-szépnek látnak a jobboldaliak, azt csúfnak és időtlennek fogják látni a baloldaliak (és vice versa persze); ami tetszik az urbánusoknak, az nem fog tetszeni a népieseknek, és így tovább. 

Tovább bonyolítja a képet a nálunk, magyaroknál - sajnos - megszokott "ki áll mögötte" kérdés, azaz sokszor nem is az zavarja az embereket, hogy milyen egy szobor, hanem hogy ki rendelte meg. Ha általunk utált ember, párt stb. rendelte (vagy fogadta el), akkor az a szobor máris csúnya lesz és elfogadhatatlan.

Három +1 esetet emelnék ki, hogy lássuk, milyen relatív ez a dolog nálunk még mindig.

1.  Vereckei honfoglalási emlékmű

Eredetileg egy turulos emlékmű volt, azt réges-régen lebontották, helyébe egy masszív kőpiramis került - illetve került volna, mert hosszú ideig csak a torzója létezett. Sokak szerint a torzó állapot valójában jobb volt, jobban kifejezte azt, amit kifejeznie-ábrázolnia kell(ett volna). 

A kész változat sokak számára túl bumfordi, túlsúlyos, és nehezen értelmezhető. Mások számára méltóságteljes, és igenis sok fontos dolgot szimbolizál (hét törzs stb.).

Az mindenesetre itt is megvolt, hogy akinek tetszett, az nacionalista-irredenta elem, akinek nem tetszett, az kommunista libsi. Lehet választani.

2. Turulos emlékmű, XII. kerület

A hivatalos neve persze nem ez, hanem "A kerület II. világháborús polgári áldozatainak emlékműve", de a fenti módon sokkal többen ismerik.

Nos, itt is megvolt a baj: a liberálisok, valamint jó néhány történész és esztéta a célra alkalmatlannak tartotta (itt kivételesen a szobor esztétikai minőségére nem volt panasz). A turul ugyanis harci szimbólum, itt pedig olyan polgári áldozatokról van szó, akiktől a lehető legmesszebb állt bármiféle háborúskodás.

A szoborba belekötni elsősorban az építési engedélyek hiányával tudtak (esztétikai érvekkel nem lehet eltávolíttatni ugyanis egy köztéri szobrot).

De legyünk őszinték: a legtöbben aszerint tartották jónak vagy rossznak a szobrot, hogy melyik párttal szimpatizáltak.

3. '56-os emlékmű, 56-osok tere (volt Felvonulási tér)

Sokan csak "vasalónak" csúfolják az ékbe tömörülő, hátul még rozsdás vascölöpöket. Az alkotó szerint az egyesével erőtlen, múlttal viaskodó (ezt jelképezné a rozsda) emberek együttes erejét szimbolizálja az alak.

Ez így leírva tényleg szép, viszont az emberek nagy része magától sehogysem látja benne ezt a szép gondolatot. Azt mondjuk lehetett sejteni, hogy a hátul még ritkásabban álló oszlopok között sok szemét fog felgyűlni - ezt most kifejezetten csak szó szerinti értelemben értettem. 
De legalább a gyerekek is tudnak bújócskázni közöttük.

Nos, a megosztottság itt is megvan: az emberek egy része semmitmondónak és otrombának tartja, másik részük szerint végre európai minőségű köztéri szobrot állítottunk. 

+1. Felszabadulási emlékmű, Thököly út

A legtöbben egyszerűen csak megszoktuk, hogy van. Sokan "likőr"-nek csúfolták, mondván, egy likat őriz.

Ez a szobor kilóg a fenti három közül (azért is csak "pluszegyeztem"), hiszen a rendszerváltással elfogadott lett a közvélekedés, hogy a felszabadulást nem lehet úgy értékelni, mint addig.

A falból, tömegből kiváló emberalak éppenséggel sok mindent kifejezhetne, szimbolizálhatna - de mivel felszabadulási emlékmű, mennie kellett a süllyesztőbe (szoborparkba). Helyén most trianoni emlékezés van.

Értem én persze, hogy a "felszabadulás" kérdése bonyolultabb, mint részegen kirakni a Rubik-kockát. Mindenesetre ez a szobor is sok megosztottságot generált, itt (is) szinte tisztán a hivatalos tartalom miatt.

Itt van még cikk, nyilván nem olyan jó, mint a miénk, de érdemes elolvasni:

http://fedor.blog.hu/2014/04/14/ezt_mar_egyszer_eljatszottak_orbanek