Kioktatás és hatalomfitogtatás a portástól? Még mindig itt tartunk?
A pesti belső udvarokról állítgatok össze egy anyagot, és a TIT Bródy S. u. 16-ban levő udvarát is tervbe vettem.
Benézek a nyitott autóbejárón át, szép rózsák ládákban a falon, nahát, gondoltam, ez szép, ezt érdemes lenne. Szépen sétálok befelé, amikor a portásfülke "magasságába" érek, rámszól a szakember: "Mit szeretne?"
"Jó napot, az udvart szeretném megnézni."
"Nem lehet... meg hogy gondolja, csak így bemegy?!"
"Nem tudtam, hogy nem szabad bemenni."
"Hát talán kérdezte volna meg. Nem úgy szokás, hogy idejön, és elmondja, mit szeretne?"
"Én mondtam, hogy az udvart szeretném megnézni, mi ezzel a baj?"
"Nem lehet... ezek után meg pláne nem. Ha még... na mindegy."
(Hm, az "ezek után" fordulatra érzékeny vagyok. Most már a végére járok csak azért is! :)
"Hogy érti, hogy ezek után?? Mi után? Mire mondja, hogy pláne??"
Na, innentől nem tudom szó szerint visszaadni, lényeg, hogy értelmes magyarázatot nem kaptam, csak lerázást; kötötték az ebet a karóhoz, hogy nem megfelelően viselkedtem, aztán bekapcsolódott még egy úr, én meg kicsit felemeltem a hangomat.
A portás innentől visszavonult ebédelni, és lezárta az ügyet. (Azt láttam rajta, hogy kicsit fél tőlem, ennek mondjuk nem örülök.)
Úgyhogy rosszkedvűen eljöttem - persze képeket attól még fogok csinálni, mert tényleg szép udvar, nyugi. :)
Hogy ne legyen félreértés: semmi bajom nincs azzal, ha valahova nem lehet bemenni, mert ez a szabály. Nincs ezzel gond, sok helyen valóban indokolt. De:
- a portásfülke, ami előtt zajlott a polémia, kb. 2 méterre van az udvartól. Simán meg tudtam nézni onnan, nem értem, miért kellett emberkednie a portás úrnak.
- a kioktató jellegű "ezek után" fordulatoktól ökölbe szorul az agyam. Nem illemtanárnak van ott, hanem portásnak, az ég áldja meg!
- nem látom, mi kivetnivaló van abban, ha az ember a portásnak a "Jó napot, az udvart szeretném megnézni" mondatot mondja.
- Lehetetlen is lett volna "előzetesen" megkérdeznem, mit szabad-mit nem, mivel a portással csak akkor találkozhatok, ha már odaértem elé - ahol zajlott is a párbeszéd.
(Még egyszer: a kapu nyitva van, kvázi olyan közintézmény hangulatban.)
U.i. A saját viselkedésemre sem vagyok büszke, nem jó dolog megemelt hangon vitatkozni (meg megsértődni...), de ez a portásmentalitás - ahelyett, hogy örülne, hogy tetszik valakinek az udvaruk -, szóval ez kiborít. Na, kiírtam magamból. :)
