Airbus a Duna fölött, vadászrepülők bemutatója a belvárosban, versenyautók Budán.....
Közismert tény, hogy azok vonzódnak a nagy, hangos motoros járművek felé, akiknek más téren nincs okuk a büszkeségre, magyarul, akiknek férfiassági vagy önértékelési problémáik vannak.
OK, ez klasszikusan ezen járművek birtoklására vonatkozik, de könnyű belátni, hogy a be nem teljesült álmok pótcselekvése a nézés.
Nagy.
Gyors.
Hangos.
Erős.
Öcsém!
Láttad ezt?!
De kafa.
A kisfiúk hangja ez, az éretlen kisfiúké, meg a kocsmában egymásra licitáló faékeké.
Nekem gyorsabb....
Ez hangosabb....
Én láttam olyat, ami kenterbe veri.
De az enyém jobb!
Az enyém nagyobb!!!
Kell a cirkusz, még ha sok ezren dühöngenek is a borzasztó zaj miatt vasárnap, még ha majdnem elgázolja is a nézőket egy autó. Bármit megadunk, csak bámulhassuk az erőt.
Pöcsméregetés, semmi más.
Kompenzáció, sőt, túlkompenzáció - ironikusan épp anyák napján.
Anyának fel kell vágni valamivel.
Anya, idenézz, mekkora..... repülőgép. Versenyautó. Motor.
Anya ugyan sokkal boldogabb lenne egy csendes, nyugodt vasárnappal, amikor végre egyszer ŐRÁ figyelnek, de ez mindegy, a lényeg, hogy jó zajos látványosság legyen a belvárosban - hol máshol -, nem gond, ha balesetveszélyes, úgyis kéne ritkítani kicsit, hogy a spanok tudjanak hol ingatlant építeni jó drágán, khm...
Jó sok zaj és erő meg gyorsaság, ami nekünk úgysem lesz, mi bénák vagyunk, szájtáti majmokként bámuljuk pubertáskorból itt maradt reflexeinkkel a fogyatékosok cirkuszát, és a nyál diszkrét csorgása mellett felnézünk mindenkire, aki valami zajos és gyors szart birtokol vagy irányít.
Meg is érdemeljük.
