Ma reggel csodálkozva vettem észre, hogy a blogomon, a képernyő alján ott a szolidaritást kifejező francia trikolór.
Én nem állítottam be ilyesmit, és arra sem emlékszem, hogy bárki engedélyt kért volna erre.
Félreértés ne essék: szolidáris vagyok az áldozatok hozzátartozóival, ismerőseivel, és a franciákkal (meg is írtam ezt egy francia ismerősömnek). Mint ahogy szomorúságot és megdöbbenést éreztem az orosz gépnél és a bejrúti merényleteknél is.
De: lehet-e kötelezővé tenni egy illemszabályt? Lehet-e kötelezővé tenni egy érzés vagy egy gesztust? Úgy vélem, nem: a gesztusoknak éppen az a jelentősége, hogy nem kötelezettségből, hanem belső késztetésből teszi meg az ember. Ha a blogomon azért van kint a francia trikolór, mert az üzemeltetők így döntöttek, akkor jelentés nélküli, üres formasággá válik. Ha ÉN tettem volna ki, akkor lenne jelentése és tartalma.
Ezen túl fenn akarom magamnak tartani az önálló véleményalkotás jogát. Ha teszem azt, minden együttérzésem dacára nem kívánnék szolidarítani, akkor nem szeretném, ha a Blog.hu a "számba adna szavakat".
Talán merész gondolattársítás, de erről nekem egyrészt azok a túlromantikus facebookos emberek jutnak eszembe, akik egy-egy véleményükhöz leírják, hogy "aki nem ért egyet velem az töröljön...".
Másrészt meg eszembe jutnak a rendszerváltás előtt, május 1-én felvonulások: én már akkor is dolgoztam, és előző nap az osztályvezető pontosan elmondta nekünk, beosztottaknak, hogy milyen jelvényt kell viselni, hol kell majd menni a felvonuláson, és milyen transzparenst kell vinni. Ott is az volt a gondom, hogy én valójában nagyon örültem, hogy Magyarországon béke van, és lehet dolgozni (akkor még), és ezt akár meg is ünnepeltem volna - de így, osztályvezetői utasításra az egész kiüresedett nyűggé változott.
