[...]
- Ezekről mit lehet tudni? - kérdezem. (Érdekes, koncert még el sem kezdődött, néző sincs túl sok, mégis ordítani kell. Hm. Mégsem olyan jó ez a bor.)
- Ezeknek mindig arről szólnak a szövegeik, hogy van egy sötét oldal meg egy napos oldal.
- Aha. Ez nem túl meggyőző.
- De, de jók, majd meglátod, Mityu, aranyosak, meglátod.
"De hogy kerül ez a kezdő banda az Almássy színpadára, ahol nekem is az álmom játszani egyszer??", morfondírozok magamban, de mindegy, fesztivál van, ilyenkor sok együttes kerül elő.
[...]
Az első sorban álltam - közelről akartam figyelni a zenészeket, a hangszerkezelést; nem volt még annyira érdekes nekem a Kispál, de minden bandát közelről néztem (és ha akartam, mindig kiverekedtem magamnak az első sort itt a Lyukban).
Kicsit olyan "amatőrbandásan" szóltak: ismert, naív panelek sokszor, óvatos témakeresés, sehol egy normális gitárszóló. Valahogy mintha még tanulnák a zenét. "Na", gondoltam akkori megszokott gőgömmel és nagyképűségemmel, "ezeket akármikor lemossuk a Liliomtiprókkal". Azért az összeszedettségük, a jó megszólalás kicsit zavarba hozott. Mégis volt valami az egészben, ami megfogta az embert, talán azt lehetett érezni, hogy Lovasi a kamaszos hangjával komolyan gondolja ezeket a játékos, néha gyerekes, néha filozófikus szövegeket.
"Ti ugye pécsiek vagytok?" szól fel egy néző a színpadra. "Igen", jön a válasz, és mindjárt meg is beszélik mosolyogva, hol is látta az illető Pécsen a "pécsieket" (valami főiskolai bulin, ha jól emlékszem).
A koncert vége felé járunk, amikor mellettem, szintén az első sorban egy srác szépen akkurátusan beleturházik a kezébe, majd szakavatottan Lovasi nadrágszárára pöcköli. A szám (a koncert) végéig aztán ott díszeleg.
Hm. Most leverjem ezt a taplót? Vagy csak szóljak az énekesnek, mielőtt belenyúl? Vagy ez valami megszokott tetszésnyilvánítás lenne újabban?? Olvastam valami ilyet egy zenei magazinban, a francia punkoknál. Elbizonytalanodom, aztán fontoskodás helyett inkább elmegyek a büfébe borért.
[...]
A Könyves Kávézó a Mikszáth téren törzshely, nem elhanyagolhatóan azért, mert jó zenék szólnak háttérnek.
Most épp egy jó kis szám, a szöveg szerint "A szemétől a szájig, a szemétől a szájig elmegy egy kis hajó..."; a zene drámai, mégis tavaszias, fiatalos élet és mélység van benne. Nahát, már megint ez a Kispál és a Borz, úgy tűnik, kezd része lenni az életemnek.
Érkező asztaltársamat csendre is intem, még ne dumáljon, végig akarom hallgatni a számot.
"A Kispál és a Borz zenekar 1987 augusztusában alakult a következő tagokkal: Kispál András (gitár), Lovasi András (gitár,ének), Bräutigam Gábor (dob), Ózdi Rezső (basszusgitár). Az együttes 1987 december 10-én tartotta első koncertjét a JPTE Tanárképző Karának a klubjában, az azóta legendává nemesedett Szenes klubban. 1988-ban az egyetem berkein belül játszott a zenekar nagy sikerrel. A következő évben Ózdi Rezső kivált a zenekarból, helyére nem vettek be senkit, azóta Lovasi András basszusgitározik. A zenekar trió formációban dolgozott tovább. A Kispál és a Borz ez évben kezdett el Pécsen kívül koncertezni, miután a városban már jelentős közönségtáborra tettek szert. "
A többi történelem.
