Ha csak a fellépők listáját közölném, az súlyos lenne. Van az a pillanat, amikor érzi az ember, ki igazi előadóművész – és itt mindenki az volt.
Mert lehet pl. utálni Hobót az ön-imídzsért, lehet legyinteni a PUF kissé elavult diákromantikájára – de hogy lemossák a színpadot, és konkrétan őrjöngésbe kergetnek sokszáz sokat megélt Gödör-törzsnézőt, az zicher.
Amikor odaérek, nagy tűz lobog a Gödör előtt. Hát erre nem számítottam! :) Amilyen meglepő, olyan magátólértetődően állnak köré az emberek.
Tűz? Elégnek benne a Gödör eddigi történetét jelképező plakát-deszkák, kellékek.
Meleget ad, mint egy otthon.
Összetartozást ad.
A tűz dacára hidegnek és távolinak érzem a várost. Amíg.....
...amíg meg nem szólal a Romano Drom zenéje. Varázsütésre a zenétől élettel telik meg a levegő, már nem fázom, érzem, hogy jó emberek között vagyok.
Ki hitte volna, hogy a roma/cigány zene ilyen sokféle? Torokszorító lassú ballada, tüzes tánc, virtuóz dal – mind benne van, jönnek egymás után a képek.
Na nézzük a fellépőket és az élményeket:
A többit már nem tudom, söröztünk.